Nahát...?! A számláló szerint van még aki olvassa a blogodat! :) Kedves Olvasók! :) Légyszi írjatok egy-egy kommentet, hogy tudjam tényleg léteztek! ;) Kösziiii!!!!

Tegnap este 10-től ma délelőtt negyed 11-ig aludtál, EGYFOLYTÁBAN! :-O Na, persze, hogy ne legyen tökéletes a dolog, az esti elalvás nem ment egyszerűen, bánt is a dolog... :( Hagytunk egy picit sírni, tényleg picit, 10 perc se volt, és úgy aludtál el. Mindenesetre azt mondtam Apának, hogy ha nagyobb leszel nem fogom engedni, hogy álomba sírd magadat! Emlékszem, milyen rossz volt sírva lefeküdnöm gyerekkoromban... (mindig igyekeztem jóóóó hagngosan sírni, hátha a szüleim meghallják, és bejönnek ;) 99%-ban be is jöttek :) )
Negyed 11-kor is csak azért keltél, mert csomagom jött...
Viszont, megvan a dolog böjtje... Ma még nem aludtál, és már 4 óra van. igazából elaludtál volna ebéd után, ha valaki, akit most nem jellemeznék, mert ez a Te blogod..., nem úgy trappol fel a lépcsőházban, ahogyan tette... Már éppen aludtál, de erre feébredtél, azóta többször megpróbáltalak letenni, végül feladtam, és most játszol.
Éppen az előbb ácsorogtál a lábam előtt. Nagyon csikis a nyakad! :D Elég, ha megcirógatom, és olyan édesen kacagsz! Imádom ezt a gurgulázó kacagásodat! Annyira... nem is találok rá jó szót... gyönyörű... szívmelengető... megható...

Visszatérve az alvásra... Bebizonyítottad, hogy egyetlen egy éjszakai kajára sincs szükséged... Lehet az átalváshoz a másik "bűnöm" is hozzátartozik... Azt hiszem hétfő hajnalban volt az, hogy annyira álmos voltam, mikor megébredtél, hogy úgy döntöttem megvárom, amíg jobban felhúzod magad. Visszaaludtál... Reggel 8 körül, mikor Apa elment, ugyanez volt. Lehet, hogy tényleg kellette ez a néhány alkalom, mikor hagytalak, hogy feltaláld magad egyedül, és egyedül aludtál el? Remélem ebből rendszer lesz! (bár, biztos nem, éppen most kiabálom el a dolgokat... :) Nem baj, már muszáj volt leírnom! :) )

Most éppen mesét "olvasol", egy olyan mesekönyvből, ami még az enyém volt... ;)